2014. január 16., csütörtök

Az év gombája

mezei szegfűgomba 
Marasmius oreades



A mezei szegfűgomba a kalapos gombák  rendjén belül a szegfűgombafélék  családjába tartozó  Európában elterjedt, mezőkön termő, ehető gombafaja.


Kizárólag mezőkön, legelőkön, mohás aljzatú füves helyeken él, általában nagy csoportban terem. 
Kalapja fiatalon domború, majd lapossá válik, esetleg púpos is lehet. Színe világosbarna, vagy rozsdabarna, idősebb korban tejeskávé vagy bőrszínű. A kalap karimája kerek, idősebb példányoknál lehet bordás, vagy hullámos is, felülete sima. Jellemző átmérője 2 – 4 cm.

Tönkje karcsú, vékony, szívós, a kalaptól nehezen elszakítható. Színe a kalapéval általában megegyező, alsó része azonban lehet sötétbarna is. Jellemző magassága 4 – 8 cm.
Jellegzetesen fűszerillatú gomba.

forrás: Wikipedia

 Krajcsi Mónika


Az év hala

magyar bucó


 

Nem volt könnyű választani a jelöltek közül, mert mindhárom faj méltó a címre. 
A Herman Ottó által sugár kardosnak nevezett szép formájú garda, amely sütve "igen jó eledel", és annak idején "a Balaton partvidékén igazi néptáplálék" volt, napjainkra nagyon megritkult, ezért érdemel figyelmet. 

A kitűnő ízű és horoggal jól fogható sügér szinte minden vizünkben gyakori, ám épp ezért kell megbecsülnünk, hiszen így számos horgásznak szerez örömet.

 A magyar bucó, amely kizárólag a Dunában és a Dnyeszterben, valamint ezek mellékfolyóinak rendszerében él, igazi különlegesség. 

Vizeinknek őshonos és bennszülött hala, ezért fokozottan védett. 
Akaratlanul megfogott példányait haladéktalanul vissza kell engedni, ennek ellenére a horgászok körében is népszerű, sokan szavaztak rá.

Tömösközi Panna

Az év madara

TÚZOK - Otis tarda

       
 A legnagyobb egybefüggő európai udvarló- és fészkelőhelye Magyarországon van. 
eszmei értéke: 1 millió Ft



Hazánk és Európa legnagyobb termetű röpképes madarának, a pusztai táj szimbólumának számító túzok 


A túzok a kiterjedt, háborítatlan alföldi puszták madara. A szikes puszták képezik eredeti élőhelyét, de eredeti élőhelyeinek felszámolása, degradálódása (pusztulása), a helytelen kezelési gyakorlat miatt lucernaföldeken és alkalmanként gabonavetésekben is fészkel. 

A párzási időszak március végén, április elején a kakasok násztáncával, az úgynevezett dürgéssel kezdődik. A túzokkakasok ragaszkodnak hagyományos dürgőhelyeikhez, melyek minden esetben nyugodt, zavarásmentes pusztai környezetben található természetes magaslatok, hátak, melyek mint egyfajta színpad szolgálnak a pompás tollazatú madaraknak.
A kora reggeli órákban meginduló násztánc során a túzok kakas szétterjeszti faroktollait, kifordítja szárnyát, felfújja hatalmas torokzacskóját és sajátos hangadással kísérve körbe-körbe táncol. Távolról figyelve, mint egy hatalmas fehér rózsa tetszeleg a kakas a nagy nyílt pusztában.

Régen a népes túzokállomány kedvelt vadászzsákmány volt, de állománycsökkenésük miatt vadászatát szigorították a kakasok lövésére. Ennek következtében a túzok kakasok száma országos szinten drasztikusan csökkent, az egykori monogám madarak életmódjában jelentős változás állt be. Napjainkban általában egy túzok kakas több tyúkkal is párosodik. A tyúkok ezután alkalmas fészkelőhelyet keresnek, választásuk szerencsés esetben szikes pusztára esik, ellenkező esetben lucerna- vagy gabona kultúrában próbálkozik költéssel.

A tyúk szinte nem is épít fészket épp egy nagyon sekély gödröt fürdik a talajba, ebbe rakja két, zöldes színű tojását. A kotlási időszak és a fiókák kelése pont a lucerna és a gyepek gépi kaszálásával esik egy időbe.
Emiatt számos fészek van kitéve annak a veszélynek, hogy a munkagépek a fészkeket és nem ritkán a fészken kotló túzoktyúkot elpusztítják. A tojásokon kotló madár fészkét igyekszik az utolsó percig óvni és sok esetben nem repül fel a kaszáló munkagép elől, hanem a fészekre lapulva, tojásait testével védve várja a veszély elmúltát.


Ha a túzok tyúk visszatér és folytatja a kotlást, akkor eredeti tojásaihoz színben, méretben, súlyban hasonló fatojásokra ül vissza, nem érez különbséget. Idővel a keltetőgépben a kelés közelében lévő tojásokat folyamatosan figyelik a szakemberek és elérkezik az idő, a kelés előtt álló tojásokat visszahelyezik az eredeti fészekbe, melyre a költés előre haladtával a tyúk rövid időn belül visszaül és saját maga kelti ki a tojásokat, a fiókákat pedig szintén maga neveli fel. Ha nincs mód a tojások visszahelyezésére a fészekbe, akkor a keltetőgépben kikelt fiókákat a Túzokrezervátumban nevelik fel és speciális visszavadítási folyamat segítségével válnak szabad madárrá.

forrás: www. nimfea.hu
Varga Alexandra



Az év vadvirága

                                            

Szibériai nőszirom - Iris sibrica

   


Mintegy méteres magasságú virágzó hajtásokat fejlesztő, 2-8 mm széles levelű, sarjtelepeket alkotó rizómás évelő. 
A hajtásai csúcsán május-júniusban 1-4 virág nyílik. 
A lepellevelek színe változatos, de legtöbbször ibolyáskék. A külső lepellevelek cimpái kiszélesedők,  fehéres mintázattal tarkázottak, tövük kissé rozsdás.

Leginkább a kiszáradó kékperjés láprétekre jellemző az előfordulása, de megtalálható hegyi kaszálóréteken is.
Termőhelyeinek szárazodása, átalakulása (cserjésedése, erdősülése)  fenyegeti.

 Tömösközi Gréta